Nemtok aludni.
Régen láttam egy mozit, a két Főhős közül az egyik nem tudott aludni. Én akkor még tudtam, asszem. Mondjuk, ki a faszt érdekel mindez? Ki a faszt érdekel bármi. Nem kérdés, állítás.
Nem tudok aludni és nem jó arra a sok orvosi kutatásra gondolni, amelyek szerint rossz lesz nekem emiatt. Esetleg már most is rossz? A sok orvosi kutatást kurvára tisztelem, ehhez nem fér kétség. Tegyük fel, tényleg korábban halok meg. De még nem! Így viszont (megint egy újabb szopóág: meghalok? elmegyek? nem, az más. Akkor eltávozom? Miért nem lehet kimondani: végem lett, befejeztem, annyi lett, jónapot, Egyikpunk testét kukacok eszik, többek megkönnyebbülésére), így viszont ez a tökre sok okosság eszembe tud jutni, van esélyem töredékeit leírni, rögzíteni. Őszintén baszok rá, ki olvassa el, mert akinek kell, az fogja. Nekem is jár a nemhiábavalóság gondolata, ide most valami csúnya személyeskedés illene, nem? Remélem nem kérdés, abban legalább jó vagyok.
Nemtok aludni. És? Kit érdekel? Téged érdekel? Nyilván nem. Semmi baj, mert engem sem érdekel, hogy neked milyen kibaszott nyűgjeid vannak.
Én továbbra semtok aludni. Cserébe hallom a madarakat, amikor eljő a reggel. Fel tudok lélegezni, amikor meghallom az első villamost. Mosolygok, pedig kicsit (de megnyugtatóan, hogy élek) zavar a fény. Neked egy újabb rohadt reggel, elképzelem, ahogy a mindennapi kényszerből villamosra szállsz a többi szerencsétlennel együtt, ezért paralel utálsz mindent és ezt rávetíted mindenkire, én meg fekszem hanyatt, jólesően, memóriás matrac, kisfaszom, samponszagú kispárna, kétharmadhomály. Rád gondolok.
Tökéletes éjjeliőr vagyok. Lennék. Ez olyan, mint a balkezesség. Vagy bármi, ami kilóg. A Főhős Geci egy kibaszottul büszke, balkezes éjjeliőr (vagyok).
Nagyon tudom és akarom is szeretni, aki érdemes rá.
