Bébinek alkoholillatú volt a - jellegéből fakadóan mindig - csodajóízű csókja, imádtam. Céges muszájivásról érkezett, közepesen rövid szoknyában, harisnyában. Engedékenyen. És nem, nem a vodkák miatt. NEM. Őszintén szeretett, velem akart lenni. Vágyott rám. Akkoriban már annyira vágytunk egymásra, hogy bele is haltunk.
Ebből lett az, hogy most, ha bármit megtehetne, örökre kitörölne az életéből. Ez nem lehetséges, így aztán csak ignorál, örökre. Nem tehetek semmit ez ellen.
