Túl sok gondolat. So many GONDOLAT Bébi!!! Mindig.
Jó sok zűrzavar volt a húszas éveimben (is).
Akkor persze máshogy éltem meg mindent. Pedig, mint annyiszor életem során, akkor is hihetetlenül szerencsés voltam - 1993-at írtunk - az én drága Pxxxxxx nagymamám, aki egy alanyi csodanőember volt, önként rám hagyományozta a “kislakását”.
Így hívta :) “kislakás”.
Akkor még nem tudatosodott bennem, ahogy sok minden más sem, sajnos érzelmi síkon eléggé béna voltam, mennyire szeret engem, önző voltam, fel nem fogva. Ezzel ma már nem mentegetem magam. Bébi, az egy másik kibaszott mese. Itt, most, nem fontos.
Drága NAGYMAMÁM (Oxxxxx Dxxxxxx, szül. Pxxxxxx Éxx) volt a pótanyám.
Végül is, eccerű a matek. 1970-ben csúsztam át ide, akkor Ő (1914-ben született, First World War, you know) 56 éves volt (aki ezen sorokat gépeli, jelenleg 54 éves), vitális, örökmozgó emberként volt jelen az életemben, 0-24 óráig. Így, 2024-ben, talán elképzelhetetlen, de egy szobában laktunk, éltünk, derékszögben aludtunk. Időjósházikó, mondtam neki, trafikból nemmindegy milyenszínű hajháló. Imádtam Őt, ti, ezt felfogni képtelen, elbaszott, kiégett, semmirekellő, savanyú, túrós faszok.
Oxxxxx Dxxxxxx 1914-1994.
Az európai keresztény kultúrkör időszámítása szerinti huszadik század nagyon nem volt könnyű. Ahogy a többi megelőző század sem, pedig szerintem az éppen, átmenetileg éppen semmibe sem belehaló népség errefelé (is) kurvára megérdemelte volna. Mindegy. Mostmár mindegy, hagyjuk.
Az én drága Nagymamám végigélte az egész rakás szart, amit együtt 20. századnak hívunk. Itt most nem részletezem, mert egy kurva vastag könyvet írok majd belőle. Eltemette a zsidó férjét, később a kisebbik fiát. És nagyon nagyon szeretett élni. Nagyon nagyon szeretett engem.
Drága NAGYMAMÁM (Oxxxxx Dxxxxxx, szül. Pxxxxxx Éxx) volt az önkéntes támogatóm.
És még tudom fokozni baszdmeg, mert az édesanyám is nagyon szeretett (szeret) engem. Akkoriban - és ez gecire nem melléduma - veszettül sokat dolgozott, ami később sokszorosan gyümölcsözött, mert az én édesanyám egy hundertpörcent bántalmazó házasságból - kizárólag engem védve - ki nem lépve, képes volt a kibaszottul tehetséges énjét kibontakoztatni abban, amit azóta is művel.
Szóval ezt én így rendbenlévőnek éltem meg. Csak hogy tudd.
Drága NAGYMAMÁM (Oxxxxx Dxxxxxx, szül. Pxxxxxx Éxx) örökre a példaképem. Látom, ahogy ott üldögél a számomra kizárólag csak számára működő és amúgy kibaszottul nem létező Mennyországban, ahol mindig kellemes az idő és virágoznak a hársfák. Ott üldögél. Jól érzi magát! Amúgy mellékesen, majd hazafelé menet összegyűjti a hársfavirágokat, hogy teát főzzön belőle nekem, a "kisunokájának".
Most, itt, először és utoljára: elárulom neked: bevonom a lényegtelen és szar életedet: én is ilyen leszek (vagyok).
