Adj hálát - a soha meg nem bocsátható, történelmi méretű, intézményesített károkozásod miatt, az érted kínok között, - még a kanonikus mese szerint is veszett állat módjára elpusztított, jóságos istened állítólagos gyerekének, kedvesem.
Szegény Artista. Lóg ottan, mindenhol. Kurvára nem tehet semmiről. Látszólag felfaltad, parazita.
Remélem, fosol püspök. És mindig rosszul alszol. És gyomorgörcs kínoz, ezért állandóan istentelenül büdöseket fingassz. Tükörbe nézel és undorodsz magadról. Jogosan. És minden, MINDEN visszaszáll rád. De a legszebb mégis az lesz, amikor az ufócsávó újra iderepül. Akkor végleg megszabadul tőled ez a csodaszép bolygó, émmeg felszabadultan fogok nevetni sokmillió embertársammal együtt, boldogságban.
Ti mit tudtok felmutatni, kérdezném, amennyiben ez verseny lenne. Nem az. Semmit sem kell felmutatni. Inkább menjetek békével és nézzétek meg fillérekér', természetesen kizárólag, ha van kedvetek: Újabb lippsi mindenellenesség.
