A legnagyobb geciség a bizonytalanságban tartás. Én nem akarom ezt csinálni senkivel, veled sem. Ha eddig így érezted, akkor sajnos elbasztam. Ha tudsz, akkor ne haragudj ezért.
Használom a szereket, tudatosan. Kitapasztaltam, hogy jól reagálok rájuk, tudom mikor, melyiket. Van amelyiket soha többet és ezt betartom. Van amelyiket viszont igen, amikor úgy érzem, hogy kell. De ezt is betartom, máskor nem. Kellenek, persze nem mindig, viszont van amikor akarom, hogy hassanak, úgy ahogy tudom, hogy hatni fognak. És akkor teszem, amire képes vagyok, amire megvan a képességem, mert megvan.
Itt ülök egy kurvajó teraszon, hajnal fél három felé, a pici lányommal, iszonyatosan jók a szagok és mindketten írunk. Vagyis inkább Ő ír én meg betűket hányok, ezeket. Hipertehetséges. Én sem vagyok kispályás, de mellette…hmm…na mindegy. Még hallani fogsz róla Univerzum.
A pici lányom melegnek definiálja magát. Egyszer, amikor mentünk hazafelé a suliból, egy közönséges délután, hármasban ültünk a kocsiban, és kimondta, hogy ő bizony a lányokat szereti. Mondtam, hogy akkor most megállok, mert ez elég fontos. Imádom a pici lányomat, aki valójában már nem is pici, fizikailag, de nekem mindig az lesz és bárkit lelkiismeretfurdalás nélkül leölök, élvezettel fürdök a kibaszott vérében annak, aki bántani próbálná bármilyen módon. És nagyon akarom, hogy megtalálja a hozzá passzoló közeget, szerencsére az új suliját - művészeti - egészen ígéretesnek gondolom, ilyen szempontból.
Tudom, hogy sokat agyaltál az elmúlt napokban, hogy biztos túltoltad. Nem. Velem kapcsolatban nem tudod túltolni. Bármit/mindent elfogadok, mert az mind te vagy. Én meg immunis vagyok. (Egyébként pont az utolsó kettő volt messze a legjobb leveled. Eddig nem adtad igazán magadat, nemtom mért egyébként, de ebben az utolsó kettőben ott volt a sistergés, a faszaság, a beleszarás a ventillátorba, amit én annyira imádok, ha lesz még tovább, akkor kérném szépen, hogy kizárólag ebben a stílusban írjál nekem, hagyjuk az egymás faszának a szopását. Köszönöm, in advance.
Amikor azt mondtam, hogy túldimenzionálsz engem, nem viccből mondtam, gondolj amit akarsz, az a te dolgod. Így tartom. Pszichésen, tudatosan, megfelelek neked, fizikailag nem biztos. Egylövetű vagyok, nem tudok sokszor, egyhuzamban baszni, vagy lehet hogy csak eddig nem ment - az is lehet, hogy csak megválogatom, hogy kibe teszem bele, tartom magamat annyira - talán nem is tartom olyan fontosnak, ahogy a saját kielégülésemet sem. HA egyszer esetleg majd hozzáérek a Miattam forró és nedves puncidhoz, azt Miattad fogom tenni, mert ott, akkor, szeretnélek kielégíteni. Többször is, ameddig csak lehet, mindenféle módokon. Nem fogok akarni ellentmondást, sajnálom előre. Neked, engem nem kell, azt sem fogom akarni. Ezek a játékszabályok, ha nem tetszik, szólj, elfogadom.
Téged egy hiperintelligens embernek tartalak, azt kell mondjam, hogy sokkal inkább gerjedek ezen részedre, mint bármi másra, a gondolataiddal akarok szexelni. Már eddig is - ahogy talán már mondtam - rengeteg tudást vagy tudásindító gondolatszikrát kaptam tőled, ami örök és megfizethetetlen és nem tudom eléggé köszönni. Ez a részed továbbra is kurvára érdekel, rengeteg inputot szeretnék kapni, hogy tovább fejlesszem magam. Persze csak, ha ez neked is belefér. Ezért hajlandó vagyok elmenni hozzád, meg azért is, amit már írtam neked, bejöttek a rezgések ott nálad. És ha próbálkozol, nem baj, majd kezelem a szitut. Nem tudom előre, hogy miként, majd kiderül, csak annyit tudok, hogy nekem nem lehet orgazmusom veled, mert akkor minden megsemmisül. Majd kiderül.
Nem akarlak bizonytalanságban tartani, mert sokszor volt benne részem, gyűlölöm. Nem tudom, hogyan lesz, nem tudok és nem akarok ígérni semmit. Nem is várok el semmit. Ne gyere haza miattam, mert nem akarom. Nem akarom megmondani mit csinálj vagy mit ne. De azt megmondhatom, hogy mit nem várok el, mit ne tegyél miattam. Nem akarom, hogy elvárásokat támassz velem szemben, mert most meg tudom mondani, hogy nem fogok tudni megfelelni azoknak.
És sokmindenben nem értek egyet veled. Ez vagyok én. Mondhatnám, hogy sajnálom, de miért kéne? Megadom a lehetőséget, hogy te mondd ki a befejezést.
