Az emberben (érted) felmerül, van úgy, megteszi/megtette a maga módját, de még ezek után is marad benne végtelen faszaság. Akkor is, ha ebben/abban képes kifejezni magát, emígy/amúgy. Hát még aki nem*. Az tuti, hogy léteznek párhuzamos valóságok, végtelen számban (kérlek, ne legyél te is azon faszok közül való, akik meg akarják számolni), VISZONT! Most újat mondokide: több dimenzióban van végtelen. Minden dimenzióban van végtelen, ahogy az ott lakók mindegyikében bennemarad a végtelen faszaság, akkor is, ha ebben/abban képesek kifejezni magukat, plusz akik nem. Ércesszed a művészt? Minden végtelen valóságban élő végtelen alany végtelen megvalósulással rendelkezik. Ez kurvára felfoghatatlan és elsőre ijesztő is. Később már nem ijesztő, marad a visszásság: egyszerre nagyon jó érzés, hogy így van és alkalomtól függően keserű? Is, hogy megint nincsen egy végső igazság, baszdmeg.
* persze, hogy Ő is, el se kezdjél ebbe menekülni.
