Élvezettel olvastam végig (többször annál, mint megérdemelné, egyetlen mentségem legyen, hogy tényleg annyira nagyon érdekel) a kisokost, katt ide: Puncikisokos Vaaaaagy! Sokkal inkább mennyé rá erre. Fent van itt is, ha kell login, szólj.
Nálam jobban senki, még egy Nő sem, akar közelebb kerülni az igazsághoz a Puncival kapcsolatban. Komoly. Sajnos. SAJNOS!! Akiknek van, azok aztán nagyon nem. Van nekik, félnek tőle. Nedvedzik is meg szaglik időnként (vajon a mellettem ülők is érzik?), a pasiknak így is kell, nem? Szánalom. Baszdmeg.
Todmér?
Azon túl, hogy 3 éves koruktól elvárják a mindenki más “hozzáértését” (a hozzájuk értését). De ettől még van erről egy elméletem. Ha megérdemled, meg fogom osztani veled. "Aha" élményed lesz.
Nekem pl. jelenleg nincs puncim. Kurva szarul is vagyok.
Volt! De _önként_ mondtam le róla. Önként, mivel a Bébi lepattintott. Pedig, szerintem, pont az Ő példányához, amin Ő ül egész nap, na, ahhoz pont gecire értettem (Ő mondta). Ettől kurvára függetlenül leszarja a létezésemet. Ez a Nő? A tökéletes döntéshozó? Hidegen megy rá, képes hidegen rámenni a számára egyetlen evolúciós lényegre*. Minden más semmi, minden más mehet a kibaszottgecipicsakukába. Szerelem? Egyetlen létező, őszinte vágy? Maci faszát. Felnőtt nő vagyok, úgy lesz ahogy én akarom.
Baszdmeg, B A S Z D M E G. Kimondja: (amikor leszakadnak róla a rohadt kis védőernyők, ahogy a mellkasomra teszi a kurvára őszintén szekszi kis mancsát, baszdmeg. És kisóhajlik belőle:) "Szeretlek".
Aztán elbassza az életét. Folyamatosan, napról napra. Megalkuszik.
Én meg végigélem.
Kedves és drága és mindenképpen csajok, nők, Bébik, tudjátok mi a kurva nagy szopó? Nem mondtok semmit semmiről, minden ciki, már azt kimondani is, hogy “punci”.
Nektek ez már kellemetlen. Utólag nem ér. A fiúk is faszok, de legalább a baszásban őszinték, szegények.
Senki, ti sem, mi sem, tudjátok / tudjuk, mi a varázsszó.
Ezt viszont kurvára tedd loopra, különben megkereslek baszdmeg.
