Tudod Bébi, én ebben éltem eddig és valszeg a továbbiakban is így lesz. A gyógyszer jó, de a személyiségemet nem változtatja meg, tök jól eltompítja a defektusaimat és ezért szeretem. Mint mondtam, nagyon kis számú ember tudja
ezt rólam, nem reklámozom. Ettől függetlenül már elegen biztosítottak az együttérzésükről, sokan, akik egy dologban mind közösek: halvány fingjuk sincs róla, hogy ez valójában mi. Ijesztően nagy amplitúdón zajlik az ilyen csávók, mint én, élete. Túl nagyon és általában, hosszú távon, és itt értsünk több tíz évet, nagyon nehéz ezt kezelni, időnként, ahogy nekem sem ment negyven év után, már nem lehet kezelni. Egy valami viszont szükségtelen, ezt minden terapeuta elmondja, pedig az alany magától is rájön már az elején, az a “megértés”. És kérlek ne sértődj meg....vagy tudod mit, ha akarsz, akkor de...hogy a picsába tudná bárki megérteni ezt, aki nincs benne, aki soha nemvolt (SZERENCSÉRE, hangsúlyozom SZ-E-R-E-N-C-S-É-R-E) ebben az állapotban? Azt mondod “különleges” vagyok, ezt én is nagyon jól tudom már egészen kis pondró korom óta, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy valóban különleges lennék. Ez az a FURA különleges, ahogy megnézel egy videót a kedvenc hírportálodon, ahogy egy teknőst megfojt egy sixpack műanyagja. Ettől még nem leszel az a teknős, persze szerencsére. Ezt SENKI sem
ismeri, CSAK az, aki benne van. Tudod mi a szitu? Ha én nem lennék benne, engem KURVÁRA NEM érdekelne, hogy valaki olyan szerencsétlen csillagzat alatt született, hogy ez a baja. Ilyen az ember, kényszeríti az evolúció.
