Jól jött a fizikai munka a napokban, mint mondtam tegnap talán, le tudom vezetni vele amit le kell. Ettől függetlenül is jó persze, jól esik tudni, hogy még meg tudok csinálni ezt-azt, elbírok nehéz dolgokat és még értelme is van. Nagyon szeretem Anyukámat, és hogy neki legalább kicsit tudok segíteni, szintén ellensúlyozza a sok feszültséget.
Bébi, ez most tényleg hosszú lesz. Nem egy fürdőben, csak elszaladok pisilni, mindjárt jövök vissza, ne is állítsd meg a filmet, nem érdemes, jellegű üzenet.
Előre szeretnék leszögezni pár dolgot, ezzel később nem szeretném, ha elütnéd az érdemi reakciót, már persze, ha lesz olyan. Tehát: nem, nem látok a csodaszép fejedbe, nem gondolok helyetted semmit, nem alkotok véleményt a nevedben vagy a helyedben, remélem az már talán lejött, én a nőkkel vagyok, a férfiakkal, akár magammal is, szemben. Továbbá ezt itt semmiképpen sem fogd fel bármilyen irányban történő állásfoglalásnak, ezek csak a gondolataim, érzéseim lenyomata. Okés? Úgyis törölni fogod.
Gondolom Neked is hasonló gondolatok járhatnak a fejedben…vagy nem tudom. Biztosan nem pont ugyanazok, mint nekem, ezért is sok az a húsz évnyi korkülönbség, bármit is mondasz erre. Mások pörögnek mindkettőnk fejében, mások a céljaink, a vágyaink, az előttünk álló feladatok, stb. És ezzel tényleg semmi baj sincs, mindenki halad előre a saját útján, tök jó dolog élni, nem?
Szóval szeretek igazán elfáradni….akár így, mint most az elmúlt két napban. Meg persze az edzés is ilyesmi, de ezt Neked biztosan nem kell magyarázzam.
Nekem nagyon hosszú volt ez a négy? öt? százezer? nap. Biztosan Neked is, persze. Jó semmiképpen nem volt, úgy érzem, muszáj őszinte legyek, hogy rosszat tett, de megint csak nem vártam mást, eltávolodtunk, ami természetes, mivel mindenki élte a normál életét. Ilyenkor a pozitív felem mindig közli, hogy dehát, kedves Én, láttad előre, és igaza van. Nem tudom, hogy a Te fejedben mi jár…párszor próbáltam ezt feszegetni, most már úgy gondolom, hogy talán kár ezen rugózni, mert ez megint csak a korosztályos különbség miatt van…és Neked eszedbe sem jut, mi lesz. Mi lenne? Simán lehet, hogy igazad van és valóban kár ezzel vacakolni. Van ami van, örüljünk neki, használjuk ki és kész. Másik lehetőség a szerelmes légvár-kergetés, ilyenkor az ember bármit el tud képzelni, nem? Miért is kéne elvetni bármilyen eshetőséget? Ki mondja meg, hogy mit lehet és mit nem?
Biztosan velem van a baj, ahogy meséltem, korábban is voltak félrelépéseim, mondhatnám, hogy nem vagyok rájuk büszke, de ez senkit sem érdekel. Például az a lány, aki rám varrta a Jelet, Ő volt az egyik. Húsz éves volt és isten bizony nem én kezdeményeztem. Aztán - hihetetlen dolgokat hoz az élet - ennek a lánynak az anyukája, aki kábé egyidős volt velem, korán szült, vele is találkoztam párszor, pattogtak a szikrák rendesen. Később, egy ideig jártam spanyoltanárnőhöz, spanyolul kellett előadjak és felkészített rá, na Ő volt a következő, férjjel, klasszikus szitu.
Nehogy félreérts, semmiféle macsó duma nem akar ez lenni…nem is tudom, miért kezdtem bele…talán, mivel egy közös mindegyikben volt. Valahogy mindegyik ilyen esetben a lelkiismeretem előbb-utóbb (inkább előbb) egyre hangosabban kezdte ismertetni a jogaimat és kötelességeimet. Az elején jellemzően csak halkan, suttogva, azt még simán el tudom nyomni, pa-pa-pa-pa, nem hallok semmit, minden szuper…később, még normál beszédhangon, még teljesen nyugodtan, szinte kérlelően mondja és csak a végén lesz belőle agresszív üvöltés, ami aztán a végső fázisban folyamatossá válik, 24 órában nyomja az egyik felem a másik felemnek, elszívja az energiát, nincs evés, alvás, nem hat már semmilyen szer, nem lehet lekapcsolni.
Most még a normál beszédhangnál járunk én és én. Elmondtam mindezeket Neked, végül is én is fejlődöm, ahogy múlik az idő.
Te egy csodálatos lány...tudod mit? NŐ vagy Bébi. Mint mondtam, az a legvalószínűbb, hogy én képzelek ebbe sokkal többet, feleslegesen komplikált módon. Csak simán élveznem kéne ezt a hihetetlen lehetőséget, amit az életem elém tett. Valahogy mindig tovább kell kombinálnom, sajnálom, ezt nem tudom kikapcsolni. Mondd el, Te hogyan képzeled el. Azon most lépjünk túl, hogy a hátsó ülésen birkózunk…például azért is, mert imádom, de ez nyilván hülyeség még rövid távon is. Oké, nem a hátsó ülés, akkor viszont rendezkedjünk be egy párhuzamos valóság fenntartására? Azzal az a probléma, hogy előbb vagy utóbb az ember már nem tudja, melyik is az igazi, mert felemészti a lelket és az érzéseket is, sajnos, ráadásul az összes valóságban, minden tönkremegy a végére.
Én már kifele motorozom, Te meg még csak most szálltál be. Neked még sok nagyon izgalmas kanyart kell bevenned, amin én már túl vagyok. Jó, persze, ez is tudható volt az elejétől. Azt megint nem szeretném ragozni ezredszerre, hogy van egy önként választott társad, persze, semmi sincs kőbe vésve, értem én és igyekszem minél kevésbé számonkérni Tőled bármit is, lásd előző bekezdések, nem vagyok szent. Viszont mindkettőtöket szeretlek, kit hogyan, miért. Mindkettőtöktől rettentően fontos dolgokat kaptam, kapok, ez egész eddigi életemet, gondolkodásomat befolyásoló dolgokat. És most választanom kellene, érted Bébi? Tegyük fel, és most nehéz kérdés jön: Te kit választanál? Kettőnk közül, úgy értem. És ne kapkodd el a választ, akármennyire is úgy érezheted, ez csak elméleti kérdés, hidd el, amit most válaszolsz, már ha válaszolsz, a további életedre nézve meghatározó lesz.
Imádlak. Imádom a testedet, ezért sohasem fogok elnézést kérni. Mindenkit kurvára megértek, aki ugyanígy van ezzel, maximum annyi, hogy én illegálisan teszem ezt, de ebben a pillanatban ezt most engedjük el, jó? Csak ezt tudom ismételgetni, hogy Te egy CSODA vagy, mindenféle szempontból, pedig én már láttam ezt-azt, sajnos, szerencsére, mindegy. Imádom, amilyen vagy. Imádom az illatodat, a hajadat….és hogy okos vagy, bocs, de nekem ez legalább annyira fontos, mint hogy, ha meg kéne határozni, hogy mi a tökéletesen gömbölyű fogalma az Univerzumban, akkor én a Te fenekedet (sajnálom, igyekszem, de a “popsi” nekem kicsit túl negédes…) hoznám fel élő példaként, a többiről nem is beszélve. Tudom, hogy mennyire nehéz Nőnek lenni és ezért aztán csodállak, mivel Neked ez látszólag olyan könnyedén megy, mindig, mindig, mindig kívánatos tudsz lenni….bár ez már önmagában is nettó férfi szarság, mintha egy Nőt ezzel kéne mérni, pedig dehogy. Na mindegy, szóval imádlak Bébi, ahhh.
És hidd el kérlek, ez most nem csak egy magyarázkodás, miért is lenne az? Azt is imádom Benned, hogy Veled őszinte lehetek, annyira szeretsz talán, hogy úgyis mondhatok bármit, elengeded a szexi pici füleid mellett. Imádom, amilyen vagy, bár szinte semmit sem tudok Rólad, és ez naná hogy így van jól…és most kanyarodjunk vissza pár bekezdéssel ezelőttre, ennyire egyszerű ez…másik idősíkban éltek, nekem abban semmi keresnivalóm, mert csak az elefánt lehetnék a porcelánboltban, az meg nem szeretnék lenni :)
Te egy Csoda vagy, és én vagyok olyan szerencsés, hogy így a hegy másik oldalán lefelé motorozva, tálcán kínálod fel magadat. Ha van bármiféle Mennyország, Nirvána, legyen bármi, és én egyszer eljutok oda (nem), akkor Érted biztosan köszönetet fogok mondani.
Lenne itt még nagyon sok, de már menned kell vissza, ennyi ideig senki sem pisil.
