Ma nem adok neked semmit magamból kedves és nembajhogynemlétező bárki. Mert szeretnék elmerülni feszesen puha, miattam olvadó Nőmben. Nőmvel. Illatában megnyugodni, mosolyogni. Szaglóhámomat a szagával kimeríteni, hogy már semmi mást ne tudjak érezni. Hozzábújni, dörzsölőzni a nekem pont megfelelően forró bőréhez, szőréhez, hámjaihoz… ahogy rámlehel… illatát szájának. Nagy tenyeremet rátenni gömbölyű részeire… kis tenyerét csodálni, ahogy pont olyan, mint az enyém. Együtt szuszogni az ekkor kizárólagosan csodás létezésben. Mindent, MINDENT LESZARNI TUDNI beléburkolózva.
Nagyon sokat tudnék még mesélni erről T.E.
