Lehet, hogy már tök régen elengedtem volna. Nem könnyű - így rád nézve - nem megalázó szituként megélni this permanent blocking, érted. Elmagyarázom! Azon télleg baszottul ne vitázzunk, legalább ezen ne, hogy hány helyszín, randi, nap, hónap, év, ÉLET, Halál… amit együtt éltünk meg és ezalatt mekkora kellemes? igen... pozitív? igen... fájdalmas? igen... életre szóló? igen… élményt? igen. Kaptam. Tőled.
EZÉRT aztán megint basztál válaszolni. Miért? Muszáj kimondjam, rossz nekem, tudom, hogy tisztában vagy vele, ezzel fájóan amortizálod a rólad kialakított képemet. Persze, amilyen vagy, erre zsigerből aszondod: “LESZAROM”, meg ilyen csúnyát, hogy: “DÖGÖLJ MEG!” Rajta vagyok, sheeeez.
Természetesen oké, mindenki a lekkisebb ellenállás felé igyexik. De A Bébi Miért? Egy utópisztikus, párhuzamos valóságban te egy karakán, tiszteletreméltó NŐEMBER vagy. Én így ismertelek. Erre bedobod ezt a gecisszart, a pillanatnyi megúszást, a hamis dühöt, a reményeid szerint jótékonyan (ez milyen, asztakurva, zokogok) betakaró arroganciát, ami kizárólag neked igazolja az instant semmit. Perszehogy kurvára előkészítetted, ez lesz a kibaszott ügyvédeid kedvenc része, elmondtad és én fel is fogtam. Akkor tehát jól van ez így. Honnan hozod magaddal ezt a kegyetlen, lélektelen habitust? Oké, hogy fiskális alapon már nem kellek, de ezt tényleg csak ÍGY lehet(ett) prezentálni? Honnan a PICSÁból szedted ezt? *
Tudod, mi van? Egész kibaszott életedben ott lesz egy picike, de embertelenül büdös kakker veled Bébi, amiért ilyen teljesen indokolatlanul vagy geci velem. Viszed ezt végig magaddal, jaj. Persze, magyarázod most, hogy de hát hányszor és előre mérlegelve (hajrá őszinte, ÖRÖK szerelem) aszontad és a szabad akarat is ott volt közben. Ezzel teljesen semmi gond nincsen. Minden jár neked, nanáhogy elhajthatsz, akár mindazok után is. A történelem majd ítél. Leszarod, vágom. Ultra szekszi, ahogy mindent leszarsz, ami kellemetlen gondolat. Ki vagyok én, hogy ilyen (bármilyen) kérdéseket indukáljak Teneked, nem? Hiszen te már nyilatkoztál Bébi. Menjek én a HALÁL FASZÁRA. Tudod mit? Kurvára igazad van. Annyira azért ismerlek, hogy el tudjam képzelni miket gondolhatsz / kívánhatsz, rólam / nekem :) ÉS mindeközben, jájjjjjj, te Szép, jól érzed magad ahogy szerinted a jó helyen vagy? Finom a vacsora, ami után annyira (mennyire?) jó (francba, amennyiben csak "jó", akkor nem jó :) ezt basszus TE MONDTAD NEKEM, amikor viszont az volt ami, na mindegy, isten bizony nem én találtam ki, ismersz, kisebbségi komplexusom van meg imposztor szindrómám) a szex? Jó kérdés, hogy kire gondolsz közben? Talán az volna a fasza, ha magadra. Őszintén remélem, hogy nem rám. Könyörgöm, az aztán mekkora szopó (érted) lenne és amúgy is copyright, you know (Nőtanács).
De akkor (ahogy láttam tegnap... sajnos csak a feltételes reflexek és a basic makromotorikus mozgások voltak jelen, najó meg a helyzetkompenzáló-abbólmenekülő látszattevékenységek, szerencsére ezekből akadt jó sok) (pedig ott a klotyóknál mekkora jóság volt, TÜKÖRBŐL NÉZTÜNK EGYMÁSRA, ez aztán valóban és végtelenül a szerelmes kurvajóság már, nem?) tényleg szánalmas a kurva élet :( DE AKKOR mérnem vagy boldog? Majd leszel az? Akarsz az lenni még? Mi a rám nem tartozó TERV?
Megrohadok, ígérem. (ha még belefér, neked bevallom Bébi, már menthetetlenül rothadt vagyok, kívül, belül.)
21!!!!!!!!!!!!!!
u.i.
ez már egy szerkesztett verzió
Ezeket kukáztam:
"Ó, te Szép, miért csinálod ezt velem?"
"O. Cs. akkora daganat különösen és továbbra is, ÖNMAGÁHOZ MÉLTÓAN, cuki kis gazdája a jobb első hónaljában, hogy napról napra közelebb jön az a perc, amikor majd leokézom a suttogó doktor végső, de tudatos javaslatát."
"DE ADDIG olyan erővel... téllegmérismondom ezt neked."
"Mindezektől függetlenül benne van tartás."
"Bennem nincs. Példakép. Én is így akarnék."
* sajnos ez a gondolat itt most nem került kifejtésre megfelelően (de lesz)
