Hagyjuk a nyafogást. Hadd higgyek abban, hogy egy férfi nem vinnyog sokat, mert hitelét veszti. Mint mondtam Neked, én nem játszmázom, régen persze csináltam, adott helyzetben jól esett, de már jó ideje úgy gondolom, hogy magammal baszok ki.
Igyekszem megmagyarázni, hogy miért csináltad/csinálod ezt velem. De biztosan megérdemeltem. Talán emlékszel, meséltem Neked a szeletekről és a tortáról, akkor úgy tűnt, érted mit akarok mondani. Sok-sok szelet, mind csak a maga szemszögéből akar és ítél meg, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelte. Lehet, hogy túl sokat meséltem a
napjaimról, mikor mi hogyan alakul, elfogadom, mindenkinek, neked is, nekem is, megvannak a problémáink. Én sem tudok Rólad semmit, és Te sem rólam. Bár, szerintem én sokkal több dolgot osztottam meg Veled...de ez már mindegy.
Úgy láttad jónak, hogy ha ma nem jelentkezel, majd észreveszem magamat. Sikerült, észrevettem. Nem írtál semmit délután fél négy óta, és nem is jöttél el, azt gondolom, hogy félreértem a szitut, amúgy sem akartál ma jönni, hómofisz, én sem biztos, hogy kimozdultam volna....hacsak, az utolsó kib@szott pillanatban el nem hangzott volna, hogy az, akivel együtt élsz, hová megy érted....és ez mennyire SZAR már. Első megállapítás: semmi közöm, hogy mit csinálsz. Ha már itt tartunk...sokat pofázok arról, hogy mekkora élmény nekem folyamatosan azt hallgatni, hogy mi történik veletek...jó, persze mi a fasz közöm is lenne hozzá....haha, eddig sem volt, ezután miért lenne. Órákat tudok majd mesélni, hogy mikor, milyen kaja készült, mikor mit csináltatok, mikor mit beszéltetek meg, mikor mire ki mit reagált, mi volt a reggeli/ebéd /vacsora...Azaz, hogyan élitek a jó értelembe vett “hétköznapi” életeteket...ahogy eddig is, az elmúlt években, amikor nem voltam belekeveredne ebbe...a....mibe?
Második megállapítás: lehet unalmas persze, de eddig sem tudtam Rólad semmit, és most sem.
Ezen a ponton, ha van kedved, csak játsszunk el a kis geci, rohadék gondolattal: a munkád folytán, vagy mindegy is, napi szinten órákat töltesz el ugyanígy a nőmmel, évek óta. Ha tetszik, ha nem, kialakul valamilyen kapcsolat, és napi szinten képbe kerülsz az életem apró részleteivel kapcsolatban, amiket éveken át elteszel a megfelelő helyre. De! Hirtelen? Megváltozik a kibaszott helyzet és napról napra módosul a hozzáállásod....finoman fogalmazva, kezded úgy érezni, hogy oké bazmeg, nem vagyok ezekre kíváncsi...NE mondd el, lécci. De elmondja. És Te hallgatod. Nem megyek bele a kis geci részletekbe. Hallgatom őt, hallgatlak Téged. Akad némi átfedés a kettő között. És akad, ami nem. De arról azt gondolom, hogy sima információhiány, és eleve nem tartozott rám, nem is érdekel. Tökre elfogadom, hogy Neked eleve nem volt fontos.
Minden kibaszott percben Te vagy a fejemben. Beléd szerettem, tisztában vagy ezzel, ahogy azzal is, hogy én nem játszmázom. Mert már öreg gyökér vagyok és időközben (nem titkoltam el semmit) az előző alkalmak során sok-sok lőtt/szúrt sebet szereztem....nem akarok újra olyanokat, mert nagyon fájnak és csak nagyon lassan gyógyulnak (ha egyáltalán)...Ezt is teszi a korkülönbség Bébi :) én csak alárendelt lehetek ebben a szituban, hiába hirdeted, hogy nem így van, attól még így van...lásd a mai délutánt. Amit köszönök. Megtanultam, amit üzenni akartál :) Megvonás = bűntudat. Nem tudhattad (bár szolidan elmeséltem), én ebben nőttem fel.
Huh, ez most biztosan nem tetszik. Dühös vagy.
Harmadik megállapítás: rettenetesen hiányzol.
Eddig sem akartam már többet és megint csak arra jutottam, hogy soha többet nem akarok ilyen helyzetbe kerülni. Egyrészt ez simán kurva szar nekem, másrészt meg nem akarom,hogy Te is a torta egy szelete legyél.
Annál sokkal sokkal fontosabb vagy nekem.
