Határtalan távlat, fékevesztett képzelet,
Agyunk titkos zónáiból szerezzük a hangokat és képeket.
Jöjj drágám, jöjj drágám!
Vártam rád, vártál rám!
Ha idézel, rögtön meghalsz.
(De tényleg baszdmeg! Minden kurvára kópirájtos. Írjál te is magadnak, faszom.)
Ez egy - hogy is szokták az Ön drága ügyvédei ész nélkül és mindenhová bekopizni ugyanazt a kibasz... bah, mennyire unom ezt.
Keresd a Blogreview-t, baszdmeg. De csak akkor, ha akarod. Ha nem, nem. Itt végre semmit sem muszáj. Szerencsére, nem? Van külön per user vödrünk, amikor majd végre felszabadultan rókázol. Kérjed a recin, jár, ki van fizetve, komolyan!
Bébinek alkoholillatú volt a - jellegéből fakadóan mindig - csodajóízű csókja, imádtam. Céges muszájivásról érkezett, közepesen rövid szoknyában, harisnyában. Engedékenyen. És nem, nem a vodkák miatt. NEM. Őszintén szeretett, velem akart lenni. Vágyott rám. Akkoriban már annyira vágytunk…
Ma a verbális agresszióról mes(i)élek neked Bébi.
Utálom, hogy hatással van rám. Szánalmas ez. Ezt is faterra vezetem vissza, basszameg a Lyóisten, hogy pont ezt volt képes rám mérni. Más jóságok mellett. Nem ezért nem hiszek a bármiféle Istenben. Amúgy. (Látod, nagybetűvel írtam, isten bizony nem…
Ilyen két nagy zacsi amfetaminnal igyekszünk végre átmigrálni a blogot arról a kibaszott lyutubról, ahol már tavalyelőtt előtt lekopott az arcunk a fosfelhő-szakadásban (baszdmeg), annyisok a szájbakúrtancy igénytelen és eleve, már az elkészítése során értelmetlen, emberiségellenes reklám.…