A szockóban voltam gyerek, kamasz a vége felé, még éppen belenyalhattam a jóba, tudod, az emlékek megszépülnek. Azon túl, amilyen magamtól is voltam, különösebben nem üldözött a rencer. Fatert, talán, nemtok erről sokat, vagyis pontosan semmit. Annyit láttam, hogy egyszer csak már nem ott…