FG mostanában nem válogat. Nincs miből. Nem is tudna, nincsen rá lehetősége, aminek sajnos többen örülnek.
Még a gimiben mondta neki egy nagyon kedves, érted, kedves, DE nem az a szerencsétlen forma, hanem valódi és velejéből fakadóan kedves lány. Nem az álmoskönyv szerint nem helyes (dupla tagadás, advanced olvasás), önmagát önként szomorúvá mérlegelő féle, mosmá kibököd a lényeget, amennyiben van? Ki. A tupírhajú _különösen_jó_értelemben_telivérnőstény_ megajándékozott egy életre szóló felismeréssel: neked kicsit mindig ilyennek kéne lenned. Később, hajnalhasadás felé, négykézláb találkoztunk, sajnos akkor már elmúlt a tupír. Mindig mondtam (hangsúlyozom) a csajoknak sokkal nehezebb. Szép, erre szokott kiszakadni belőled a kérdés újra és újra: “Így is lehet?” De tényleg kit érdekel már ez. Minden elkopik, elmúlik, szarrá válik, a rohadt szerelem gyűlöletté, a kibaszott érték értéktelenné, a beképzelt bizalom sunyi bujdosássá alacsonyul, az ÖRÖKKÉből SOHA lesz.
Érdemesebb rengeteg fölösleges energiát befektetni, magadnak egy életre önhazudni, magadat önmérgezni, a megúszás lehetőségében reménykedni, az inkább áttervezett mindennapi életben, a végtelen sekélyességben. NEM. FOG. MENNI. Nem miattam, Bébi. Ahogy a homo sapiens éli az életét, tapasztal, okosodik, felfog, megért. Elfogad?
Működő házasságot hazudsz érdekből. Nem fogod megúszni. Egyszer majd kiderül. Minél később? Kivárom.
Még mielőtt belekapaszkodnál, FG soha nem mondta, hogy bármiben jobb nálad. Véleménye azért lehet, nem?
Ezek után kit érdekel már bármi?
