1994-ben kaptam a barátaimtól - akik ketten alkották a legendás Pesti Színház legendás műszakját, lásd még "Nitromint Csoport" - egy preparált egeret (számítógépes), aminek kiherélték a belét (ez mekkora írói szar) és belekényszerítették az akkori - kínai, ezért és ezáltal - legkisebb legmalacabb hanggenerátort. Nem várom el, hogy ércsed, annak az egérnek még három!3! gombja volt, hozzáteszem, a középső feladatáról azóta sincs fingomse. Viszont bármelyikre méltóztattam kattintani, a majzer mondott valami igazán értékeset. Kurvára sajnos, hogy (egyelőre) csak a balgombra emlékszem.
Végtelenül hálás leszek egy olyan gyógyszerért, amitől majd (többek között) eszembe fog jutni a másik két gomb.
A teljes történelmi igazság megőrzése okán önként mondom bele a jegyzőkönyvbe, miszerint az említett évben már hetek óta ücsörögtem a világ dolgairól elmerengve, kikeresztelkedett zsidó nagyapám csíkos fürdőköpenyében hetedik kerületi garzonomban (ahol akkor már hivatalosan is lehetett bent kakilni) a fenyőfa galéria alatt, egy olyan indiais-elefántos kanapén. Azóta is bánom, hogy a két hirtelen megérkező Genius-t lelomboztam mindezek miatt. Sajnos!
Amikor végre meglesz (nem kérdés) az időgépem, mindent visszacsinálok, srácok!
