Ez meg az én keresztem te kedves Jézus bratyó! Alias Artista. Elmondom neked mindezeket, kizárólag az épülésedre, netán (remélem) (többször szóba hoztalak itten) tervezel visszatérni és jólesően (abból gondolom, amiket feltételezek rólad, tesa) (mindazok ellenére, amit a nevedben pusztító, mindegy milyen néven futó gazdasági vállalkozások, egyházak, lásd még: "kufárok", akiket imponáló határozottsággal tetszettél kibaszni a getszibe) persze nem várok semmit, megértő vagyok, annyira télleg kurvára, hallod! Ha valakinek, hát nekednek igazán itt lenne az idő, érted, hehe, “idő”, hogy benyafogjál. Nem leszek szerénytelen, mire is vergődnék baszod, te mindent látsz, hát nemtok újat mondani. Mit szépítsem tesa. Szar vót. De fátylat rá! Aki dolgozik, hibázik! Ettől méginkább szeretetre méltó a tested, amit tudtad, hogy megesznek? És még ezen is nyerészkednek a geci papok. Ostya. Krisztus teste. Miért nem baszol oda? Miért? MIÉRT HAGYOD?
Soha nem lettem volna a helyedben. Faterod, bazz. Na. Ne magyarázza nekem senki, hogy nem a te faszoddal verte és még jó pofát is kellett vágnod hozzá. Akkor mondhatom végre, hogy vágom ezt?
Tényleg tud mindent? Maci faszát, teszem hozzá, aztán kussolok, én is tökre sokáig aszittem, hogy a én faterom is tud mindent és én vagyok neki a fija, jeeee! Focizunk majd a Móriczsigmondutcába' és minden megváltozik, vagyis minek is kéne megváltoznia, hiszen minden rendben van és tökre tökéletes, najó ezmán télleg olyan szarulnyálas, itt mármég te is érzed, pedig csökött az e-kúd (EQ). A kisgeci én (montanság így ismerheted: "Főhős Geci"), azt képzelte (felvihogok, felvihogsz, felvihognak). Majd megtanít a jóságokra, amiket mindenképpen át akar adni a fijának! Meg őszintén elmondja a végső tuttertot, mert szeret és jót akar nekem, a fijának!
Nem akarom, hogy SZERESSEN. Nem akarom, hogy JÓT AKARJON NEKEM. Nem akarom, hogy ÉLJEN. Szerencsére már nem él. Meghalt. Vitte magával a végtelen sok szart, amit indukált, függetlenül attól, mennyire jelentős részéről mindez és miről tehet/nem tehet, beteg volt, kezeletlen ráadásul. Nem tudok és nem is akarok sírni (na ne röhögtess). Hazudok, mert tudtam és akartam is, megtörtént. Ahogy Jean-Baptiste Emmanuel Zorg mondta: "ami nem öl meg, az megerősít." Elég! Unalmas már kurvára. Sajnálom.
Senki sem kaphat feloldozást: sem ő, sem a te kibaszott faterod. Te sem akarod. Hogy is tanulna mindebből?
Igyunk egy-három zöld Drehert a Móriczon, ott felül a szoborcsoportnál, a padokon. Na? Dumálunk a húgodról, oksi? Vagy nővéred van? Mindegy. Csak gombás ne legyen. Lécci.
Faszt, simán lehet gombás is, három éve nem voltam ott. Közben kurvára csíp majd, aztán viszket meg hámlik, de ez is kölcsönös, mint a jó szexben a dolgok.
Ezt már ugye nem veszed?
