Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szar és Vér és RakendRoll

Meg persze Szerelem!

Határtalan távlat,
fékevesztett képzelet,
Agyunk titkos zónáiból
szerezzük a hangokat és képeket.
Jöjj drágám, jöjj drágám!
Vártam rád, vártál rám!


Ha idézel, rögtön meghalsz.
(De tényleg baszdmeg! Minden kurvára kópirájtos. Írjál te is magadnak, faszom.)

Ez egy - hogy is szokták az Ön drága ügyvédei ész nélkül és mindenhová bekopizni ugyanazt a kibasz... bah, mennyire unom ezt.

Keresd a Blogreview-t, baszdmeg. De csak akkor, ha akarod. Ha nem, nem. Itt végre semmit sem muszáj. Szerencsére, nem? Van külön per user vödrünk, amikor majd végre felszabadultan rókázol. Kérjed a recin, jár, ki van fizetve, komolyan!

Tükröződés I.

2023.10.29. 00:49 Egyikpunk


A semmirekellő lipsi művész egy újabb bőrt húz le önmaga gyógyíthatatlan lelkéről: emlékezés. Itt aztán meg fogod tanulni, amire az áltisuliban basztál odafigyelni, lezárt az agyad, római számok. Vannak ilyenek, érted. Vannak dolgok. Sebaly, figyuide.

Budapesti nagyapám kikeresztelkedett zsidó gyerek volt. Eggyel előbb, dédpapper, Obstlerként jól érezte meg az idők karalábéra épülő újabb fingévszázadának szelét, így lettünk egy másik O. A Mihály maradt. Abból első látásra nem lehetett gond. Mentségére szolgáljon, ez még nyolcszázban történt. Ki rémálmodhatta akkor a Dunába lövőcskézést? Így lett nagyapám Dénes. Testvérei is voltak, nővérek. Erzsébet és Ilona és Tihamér. Bocsánat.
A huszadik századról gondolkodva időnként arra jutok, nagyapám (D) tisztára könnyen megúszta a vészkorszakot (hahaha, egy kibaszott nagy lófaszt) és (ezer évek óta) isteni anakronizmus, elvesztetted a fonált, nem baj. A doktorok aszongyák ideje továbblépni, szeretném látni a doktorok származásigazolásait, mennyire jó, eltellett két nemzedék, megkopott a fíling, ahogy a Schmeisser MP-40-es 9 milliméteres lőszerei igazgatták elfele az Endlösungot, lásd még Lebensraum. 

Naszóval, megúszta, mondhatnád, csak munkaszolgálatra invitálták (thx to Mihály, lásd fent)

Onnan, mindannyiunk - az utódai - szerencséjére, meglépett. 1944 vége felé egy este átszaladt Budapesten, töriszakosok szevasztok, a Bartók Béla út kelenföldi végéig. Ildikó utca. Néhány hét egy álfal mögött, kaja beadva, kakker kiadva, talán nem ugyanabban a vederben, így mulat egy hivatalosan leölhető férfi ember (1906) a huszadik század közepin, itt, ahol most élünk, Európában.

Családja, persze. Felesége, Éva (1914), hihetetlen, csodás nagymamám, imádtam. Róla még lesz. Fiai, T (1938) és Cs (1941). Plusz O és P őseink. Hétköznapi, dolgos, építő emberek, akik nem a Pusztán tartották a karakterüket. Valszeg ezért szeretem a Somogyi utat, azt a környéket. Baszott jók a rezgések. Köszönöm nekik. Azt, ott, akkor, mind. És hogy az lehetek, általuk is, aki vagyok. Ha tapsolsz, megcsaplak. Inkább bökj ide és ráncaid simulának.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://asztakurva.blog.hu/api/trackback/id/tr10018245467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása