Sajnos kevés gyümölcsöt eszem, inkább zöldségek, nyersen, úgy több az ízük, ahogy neked is Bébi, imádom a szagodat és ez elmondásod szerint tetszett neked, na mindegy is mert nagyon szeretem a paprikát, rászoktam a kaliforniaira, esetleg kápia vagy affene, tévépaprika, mostanában palermo? erről most nem nyitok vitát... De az illatos paradicsom is jöhet, félbevágva pont, mint a puncid, csak magok nélkül. Az elmúlt hetekben rengeteg saláta készült itten, ipari mennyiségben, két pofára zabáltam, nem hiszed el, de még a kölkök is. Aztán, hmmm, na jó, almát igen, de az már nem is igazán számít gyümölcsnek. És persze az olajos magvakkal képben vagyok, bár pont ezt nem tudtam a dióról, köszönöm, hogy elmondtad. Nagyon szeretem a mogyorót, hosszasan kísérleteztem a sótlan verzióval, az is jó, de sajnos a sós jobb, azt meg ugye nem nagyon kéne, jöhet még pisztácia, mandula, napraforgómag, stb. Amúgy évek óta tényleg rengeteg vitamint toltam be, omegát, fokhagymakapszulát, máriatövis bogyót, reggel egy marék, este egy marék. Igen, álltam kint az erkélyen azóta is, nem nagyon tudtam aludni vagy éppen “esemény” volt, csak szemerkélt picit, úgyhogy inkább az egyik fán lakó galambpárt néztem hosszasan, ahogy ébredés után tollászkodtak, jópofa, aztán egymást kurkásszák...őscsoda, megáll az idő, ahogy a szőrös arcomat nyalogatod...tudod, amikor. Van itt nálunk egy a házak által körbezárt minipark, imádom a fákat...sok madár is lakik itt, nagyon szeretem nézni őket, ahogy éldegélnek. Most, hogy ennyi eső esett nyáron, az egész szuperül eldzsungelesedett, még faszább lett.
Túlságosan sokat is gondolok rád. Van ilyen? Ki mondja meg?
Szoktam vicceseket mondani, én is szeretek nevetni és jó érzés másokat is megnevettetni, akár kisebb akár nagyobb poénokkal, ebben megkockáztatom, jó vagyok. Kerestem régi fotókat, pl. neked akartam mutatni egyet, amin a még nagyon pici kölköket tartom, persze pont az nem lett meg, de közben egymillió másikat találtam, néztem meg, de ezt talán már írtam. Amúgy sokat szoktam a múlton merengeni, valszeg túl sokat is, úgyhogy inkább már próbálom korlátozni.
Nem szeretem magamat nézegetni a tükörben, mert nem vagyok elégedett, jó, mondjuk sosem voltam...az elmúlt hetekben pedig méginkább félek tükörbe nézni, hogy a kemény edzések elmaradtával hogy leszek egyre amorfabb kövér zsírsertés. Az jól esett, hogy azok a kollégáim, akikkel régóta együtt dolgozunk és amennyire kollégaként lehetséges, közelebb állunk egymáshoz (és egyáltalán érdekel, hogy mit gondolnak) felhívtak, akár többször is, írtak, érdeklődtek, nem csak protokolláris okokból, hanem tényleg őszintén. Talán ők kicsit túl is gondolják, hogy mi is történt/történik éppen velem, nem akarom, hogy félreértsék a helyzetet és mostantól így kezeljenek.
Újra felfedeztem a teraszunkat, hogy mennyire jó ott ücsörögni akár órákig is, dolgozni onnan is tudok, amikor nincs marha meleg persze. Két teraszunk van, de az egyiket nem használjuk semmire, részben mert a szomszéd lakással közös, csak egy tejüveg választja el (jóban vagyunk a szomszéd családdal), meg elég szerencsétlenül alakult, mivel az a terasz a hálószobánkból nyílik és át kellene mászni minden alkalommal az ágyunkon. Szerencsére a másik jóval nagyobb (mindkettő a belső miniparkra néz) és használható is, T tökéletesen berendezte, mindenki imádja, ahogy mondtam is neked, a kölkök és udvartartásuk tavasztól őszig lefoglalja, ami engem megelégedéssel tölt el, de így hogy mostanság nap közben is itthon vagyok, illetve hogy sokat voltak nyaralni, szabad a pálya...képzeld, elolvastam egy egész könyvet! Egészen kis geci korom óta imádtam olvasni és anyukám ezt még gerjesztette is, annyi könyvet kaptam, amennyit csak akartam, meg otthon is volt rengeteg amúgy is. Ez a (hagyományos) könyv olvasási imádásom megmaradt, de az elmúlt években elkezdtem egyre rosszabbul látni, basszameg. De itt a teraszon (most is itt ülök) elég fény van és szégyenszemre, szemüvegben, de újra tudok olvasni, hatalmas élmény! Simán lehet, hogy mindjárt belekezdek egy újabba. Van rengeteg kiolvasatlan könyvünk, egy kisebb könyvtár, bizony. Minden ünnepre már sok év óta könyveket szoktam kérni és halmozódnak kiolvasatlanul...ha megérem a nyugdíjat, évtizedekre lesz muníció.
Bringákat nézegetek, tudod, ellopták az előzőt, de azok a bicajok, amik tetszenének, jelen dátum szerint 250-től indulnak, az meg most túlzás lenne. Ráadásul ma hozta ki a postás a trónörökös lakására az illetékmeghagyást a NAV-tól, volt benne egy közel egymillás csekk.
Megint jó sokat pofáztam...ha ismételtem volna magamat, elnézést kérek, az öregek szenilisek. Őszintén köszönöm az idődet, hogy meghallgattál.
Érdemes volt, Szép? Annyira jó rád gondolni.
